Merengő Döngicse

Az előző bejegyzésben játékosan sok fogalom fermerült a fog szóval kapcsolatban. Szép, és mély a magyar nyelv. Ma reggel eljátszottam kicsit gondolatban, merre vezetnek a szavak. A szó, az igazi, az Ige, a teremtés, minden megnyílvánul benne. A fog szó, három fő fogalomra épül a magyar nyelvhasználatban.
 Első a gondolatkén jelenlevő és megvalósítandó jövőre utal. Elhatározás, elszántság, elkötelezettség van benne; lenni fog, fogadom, elfogadom.
 Második, az Ige, a cselekvés.Nálunk embereknél a kéz tevékenységeire utal; megfog, az az, már létezik aki fog, és amit fog. A fogás, a kapaszkodás, a megragadás képeiben utal a létezés fő jellemzőire. Én vagyok, de vannak mások is, és az nem lehet, mert csak ÉN vagyok. Ezért aztán kapcsolatba lépek velük, vagy nemiegyesüléssel, vagy táplálékként magamévá teszem. Az első variáció eredménye a fogantatás, valami új születik, ahol a harmadikban együtt az első kettő. A végső egyesülés felé szimbólikus cselekvés történik, a probléma és a folyamat fenttarható. A táplálkozás, megszerezni az erőt a tápláléktól. Az erők azonban más-más szinten rezegnek, álmok jönnek, szépek, bizarak, rémesek.
 A harmadik, maga az anyag, az eszköz, a fog. A kezet nem fognak hívják, csak úgy lehet vele megragadni, mint a foggal. Ez pedig egy nagyon ősi cselekvés gyakorlatára utal, amikor még a kéz nem fogott, mert talán láb volt, vagy láb sem volt. A fog szó tehát ige, a foggal fogja meg ami kívűl van. A fogalom  lehet fog alom, ahol a gondolat formát ölt, megfogan. A fogoly Szavunk végének értelme a ködbe vész, de a cselekvés képtelenség fogalmára utal a fogoly nevű madár azon jellemző túlélési szokása, hogy amíg reá nem lépünk, mozdulatlanul lapul a fűben. Az elfogott, fogságba vetett fogjok, régi képek ábrázolásaiban teljesen mozgásképtelenek, mivel gúzsba vannak kötözve.
 A fog szavunk tehát egész világunkat átszövi, és egészen a teremtésig is visszavezethető. Meragadjuk az alkalmat, harapunk, és nyelünk,- fejlődünk, haladunk, cselekszünk. A saját farkába harapó kígyó módjára. Mert talán nem attól vagyunk, hogy mit teszünk, vagy nem teszünk, mit gondolunk, vagy nem gondolunk, hanem attól, tudatában vagyunk e önmagunk igazi arcának.
 

Talpra agyar!

Fogd a fogót! Fogat fogért, esküvel fogadjuk!
A foglárok munka nélkül, nincs egy darab fogjuk.
Szabad minden fogoly madár, fogadásra mentek,
Fogadjátok szeretetel, e fogmémes "verset".

Pedig olyan szép volt, amig lejött, s hogy miről is szól biztosan mindenki ráismer. A formája is adott, - bár milyen is, másképp talán nem  jönne le az, amiről szól. Egy kis szelet csak, töredék, ami a markomban megmaradt.

 Szirmára bontva egy kicsiny virág,
feltárul előtted egy egész világ.
Ő láthat téged, s te látod őt,
Szemében csillogó csodás erők. 
Még is, az úgy van, nem lát ő téged,
s te nem látod  őt.
Hajnali fényekben harmatos mezők,
Saját fényedben csillognak ők.
Ezt a ragyogást nem birtokolhatod,
Sem harmat, sem fű, magában nem ragyog,
Magadon belül, a fényt sem láthatod.
A másik tán lát egy hulló csillagot,
szép élménnyel szívében, tovább ballagott.

Új medicina

Nemrég értesültem csak, erről az új holisztikus szemléletű gyógyítási, öngyógyítási módszerről, és elsőre nagyom fellelkesültem.
- Végre! Sóhajtottam fel. Számomra teljesen hiteles és igaz, anélkül h elmerültem volna teljesen a témában.
Aztán, felmerült bennem, talán ez sem hoz forradalmi változást, hiszen az emberek többsége, pont a belső konfliktusok elől menekül a betegségbe, betegségét valami tőle idegen kártékony idegenként kezelve. Akik viszont egyedül maradnak súlyos betegségükkel, azoknak nagy segítség lehet, hiszen két választás marad, szembenézni önmagunkkal és tevékenyen megváltoztatni betegséget okozó képzeteinket érzelmeinket, vagy a biztos halál. Közre adom hát, minél több embernek legyen legalább választási lehetősége.
Érdemes először az Echo TV-én készült riportot megnézni;     
http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=125&v_id=1021
http://tdyweb.wbteam.com/Nevjegy1114.htm
http://www.vimeo.com/7631655
Majd ellátogatni a honlapra is http://ujmedicina.hu
Írásom rövidsége jelzi időm rövidségét, megyek dolgozni-:)

Még, hogy nem, meg izé. momdta Mó:)  Az őszi fényeknek hála, van valami szinem is.
10 perce mobilommal készült . Gondolom, ennél a MÉM-nél nem kell Velaxnál regisztrálni.. meg mindegy is. Megyek vissza a napra, most olyan jól esik a kertben lenni..

Inpeters és Tagore kozmikus témájú irásait olvasgatva, - bár sok más dolgom lenne - gondolatban én is útra keltem.
A csillagászat, és a fizikai jelenségek csekély ismeretének birtokában is megviláglik mennyire korlátozott lehetőségeink vannak a külső világ megismerésére.
Tudatunk, e külvilágot érzékelő része, főleg a szem tapasztalatára hagyatkozik. A nap, vagy más fényforrás fotonjai, a látóterünkben lévő dolgok atomjaiba csapódva, energiaszint változáson mennek keresztül, miközben jelezvén, h léteznek, egy az atomra jellemző rezgésszámú fotont bocsájtanak ki. Látjuk mi a fotonokat? Nem! Csak azokat a fotonokat érzékeljük, amelyek szemlencsénken keresztül az érzékelő receptorokban keltenek ingert. Tehát láthatjuk a fényforrás fotonjait, vagy és a fényforrás fotonjainak ütközése általi másodlagos fotonok becsapódásait szemünkben. A fotonok milliárdjai száguldoznak minden irányban, de mi csak a fentebbieket érzékeljük. Miért? Mert anyagban létezünk. A létért való küzdelem tapasztalata csak azokat az információkat válassza ki, ami az anyagi fentmaradásunkat segíti. Ez a több milliárd éves  anyagban létezés tapasztalata. Meglehet, maga a fény nemcsak anyagi kölcsönhatás, de számunkra, csak igy érzékelhető. Ezenkívűl ráadásul vannak más rezgésszámú fotonok is, amiket nem is annak hívunk, mert nem keltenek a szemünkben fényingert, tehát hiába csapódnak receptoraink idegvégződéseibe, nem látjuk őket. Testünk hőnek értékelhet egy bizonyos rezgésű sugárzást. Ha csak a föld létezne, meg a nap, éjjel az égre tekintve, elborzadva a láthatnánk a nagy semmit. Szerencsére nem igy van, hogy megnyugodjunk talán. Mert minél messzebb, vagy minél közelebb vizsgálódunk, annál inkább elbizonytalanodunk. Földi tapasztalataink rendszere kezd elérvénytelenedni. A létezést kölcsönhatásaiban tapasztaljuk meg. Hatás, ellenhatás. Az anyag javarésze pedig, mintha sugárzásban, rezgésben nyilvánulna meg. Rezgésben, ha van ami, aki rezonál. Tudatunk mélyebb bugyraiban pedig ott bújkál valami érzés, hogy ez a rezgés minden létező nélkül is létezik, nincs szüksége semilyen testre, anyagra. A gondolatnak, érzésnek sincs megfogható viszonyítása, mégis létezik. A tapasztalat tehát fontos, de belátható viszonylagossága. A tapasztalat saját anyagi létünket szolgálja, tehát önérdekből szelektív látást okoz. Más szempontokat figyelmen kívül hagy, nem létezik számára, mivel nem saját specifikumát szolgálja.
 Ha tehát magányos vagy, szeretetre vágysz, boldogtalan vagy, ne hallgass tapasztalatodra. Ha sötét van, félsz és minden reménytelen, idézd fel magadban; minden létezik, mindent érezhetsz (ahogyan a fény is bár nem látod), ha nem érzékeled, rezegj másképp, hogy megtapasztald létezését.
 

Zebra meghívására, végre összejött valami.

Egy kicsi indián, lavorjában ül,
Egy kicsi indián, el van remekül
Van neki barátja, egy jókora piton,
A törzse vastagabb, mint egy szódás szifon.
Békés kis állat, a kefélést is tűri,
Tíz pontot is adna, a domesztikációs zsűri.
Egyet sem pislant, csendben nyeli nyálát,
Békésen emészti, a szomszéd kutyáját.
Egy kicsi indián, lavorjában ül,
Hóna alatt piton, elvan remekül.

Nem túl szép, de kedves donna,
Képességeit épp kidomboríthatja.
A sör lehűl, a vér pezsegve forr,
Leesett állal ül, sok szomjas lator.
Hiába no, jó ez a szolga cucc,
Újkori melltartó ilyet te mégse tudsz.
Kis korsó söröcske, guszta a teríték,
Még meg se ittuk, s kiver a veríték.
Beszorult a körte, mérete mutatja,
Hozzá se kezdjen, kinek kissebb, makkja.
Sört azt ihat, míg bírja a gégéje,
Sok kedves vendégnek, egészségére!

Mó meghívására
 
 Szeretem a fényt, főleg az őszi színes leveleken ragyogót, meg a friss zöldeken hullámzót, a puha lágy havon szikrázót.
 Szeretem a lényt, ki engem szeret, akit szerethetek.
Könyveket, amelyekkel messze utazhatok, térben és időben.
Sűrű erdők hűvös, illatos levegőjét, a virágok szín és forma gazdagságát, a természet szépségét élőben, fotón, festményen is.
jó lenne ilyen képeket festeni is.
A vállalt dolgok kezdeti izgalmát, és végének megnyugtató örömét.
Érezni, h helyem van a világban és tudjak valamit adni.
Szeretem a csendet, ha békesség, nyugalom, harmónia van benne.
Ugyanezért szeretem a hangot, a zenét is.
Szeretek játszani, bár ezt néha hibámnak hívják, mégis milyen jó lenne, ha mindig e szerint tudnánk élni.
 Sok minden lehet még, de legyen ennyi elég:)

Ja és szeretem, a mély kivágású dekoltázsokat is.
 Természetesen formás hölgyek által prezentálva:)

 Meghívom:  Schimmer Erikát  és Henkót

Képileg

Füves fogú bátor lovam,
Segítenél? Hol a fogam?

Elvontan

Pelikán elvtárs megint tanu.
Pedig a gáton lenne dolga,
Szemlátomást, lova Samu,
Bemutatja, hogyan álljunk orra.
Na persze, neki ez se megy,
Gát és gátlás egyre megy.
Hiába mutatja szegény Samu
-Ó!
Pelikán elvtárs megint tanu
-Ló

Jaj:)

Miféle álszent szempontok által kiáltják ki, a dohányzást a halálokok egyik fő mumusának? Nem egészséges, az biztos,de miért dohányoznak annyian? Nincs itt valami kiváltó ok a háttérben? Maga az anyag függőséget okoz, de mi az ami nem engedi meg a dohányosnak, h abba hagyja, hiszen a tudata nem h elnyomva, de serkentve van. Vajon nincs a háttérben olyan személyes, és egyúttal társadalmi probléma, ami megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi a leszokást? Ezt miért nem vizsgálják?
Az alkoholizmus, a tudatot is elnyomja, egy alkoholista ritkán látja be, h ő az, minden dohányos tisztában van függőségével.
 Mégis. Mégis a dohányárukra nyomtatnak mindenféle halálos üzenetet, tervezik képekkel is elriasztani a dohányost. Mi ez? Tömeggyilkossági kisérlet? A dohányosok ugyanis ennek ellenére tovább  dohányoznak, csak egyre rosszabul érzik magukat a  mintegy beléjük szugerált halálos következményektől. A szuggeszió hatásos voltát nem veszik figyelembe? Akkor, amikor a placebó hatások tudományosan értékelhetőek!
 Az alkoholos Italokra nem tesznek ilyeneket. A kereskedelmi ételek hazug reklámokat élveznek. Nem értem, miért csak a dohányos van halálra itélve, mintegy társadalmilag. Nekem valami felszínes, népjóléti, adminisztratív álca mögé bujtatott inkvizíciónak tünik.
Emellett, egyetértek azzal, h a dohányos ne veszélyeztesse nemdohányzó embertársait, azokon a zárt helyeken, ahol nemdohányzók is tartózkodhatnak, ne lehessen dohányozni. A szemléletet tükrözi, h a dohányzók  szűk, kevésbé szellőzött lyukakban kénytelenek mérgezni egymást. Már csak egy kis lépés, és disznóvagonokba zárva, irány szibéria! Ugye, EU-emberbarát komformista,  adminisztratív elvtársak!

Pünkösd van. Elsőre, kicsit komikusnak tünik, h ez az ünnep egy ősibb pogány szokás, a pünkösdi királyság szimbólumain él tovább.Fogunk egy fehér bárányt - egy tiszta, ártatlan ifjút-, és e világi tetteink felelősségével feketére festve, elküldjük a haragvó Úr országába. Jézus, üzenetében eme jelképrendszer mentén cselekedvén önként megtette ezt, de nem azért, hogy megerősítse, hanem hogy feloldja az emberiséget bűntudatuk alól. Harmadnapra feltámadt, és 50 nap múlva visszatért, kinyitván az ajtót, az ő országába. Nem kell bűnbak, bátran megtérhetsz, hazamehetsz, ha az igazi hazád szellemében élsz. Nem arról van szó, h meghunyászkodj, és az Úrtól való félelmedben megtagadd magad, mert e világban nem lehet tévedések nélkül létezni, hanem arról, h minden józan ész, tapasztalat, érzelem ellenére tudd, ez nem az a világ ahol valóságosan elérhetsz valamit, hát ne erre fecséreld el minden energiád.Nem kellene az Ő nevével, vagy országával takarózni, hiszen, ha jól sejtem ez mindenki hazája aki e földön, vagy bárhol a világegyetemben létezik,sem érdem, sem hatalom által nem kisajátítható.
A régi tévedésekből sokat tanultunk, ma már többnyire mindenki önmagában emel templomot.Az alapvető tévedés viszont megmaradt; boldogságát itt és most, birtokolni akarja....
Ki viszi át a szerelmet, a túlsó partra...?
Nem vagyok vallásos, csak a nap apropóján eldöngicséltem kicsit.

Zebra meghívására keresek valamit fájó kobakomban. Nem gondoltam volna, hogy blogom mottóját akratom ellenére is ennyire betarom, de valahogyan összehozom. Nem tudom, h  lehet e többet is?

http://zebra.blogter.hu/333939/locsoloverseny

Bolondos

A szerelem meszes gödör,
Két kezemben vizes vödör!
Válság ide, válság oda,
Leöntelek, most, vagy soha!